Nagycsütörtöktől Húsvéti időig

Nagycsütörtök: Egy tanítvány imája

Leereszkedtél hozzám.

Szemembe nézel.

Talán utoljára látlak. Talán utoljára érzékelem: tökéletesen ismersz. Tudod, ki vagyok, mi van bennem.

Te szolgálsz engem: az alázat és a szegénység teljessége!

Milyen hatalom kell ahhoz Istennek, hogy a szeretet benne ne legyen leereszkedés! Ez a hatalom kifürkészhetetlen misztérium! Te kinyilatkoztatod ezt nekem, amikor megmosod lábamat, tettetés vagy hamis alázatosság nélkül.

E megragadhatatlan gesztus által megsejtem: hogyan szeret Isten…

Húsvéti vigilia: A sziklasír imája

Én voltam az egyetlen tanúd, Uram! Én vagyok az egyetlen őrzője titkaidnak. Én, a sivár, a kemény, az érdes külsejű lettem megajándékozva egyedül, hogy beavass misztériumod teljességébe.

Mégis, ha bárki kérdezi, hogyan történt, azt mondom neki: nem tudom. Miért? Mert nem a külsőm látott téged, hanem a szívem tapasztalt meg. Így én is föltámadtam. Köszönöm!

Húsvétvasárnap: Mária Magdolna imája

Drága Úr Jézus! Milyen sötét van itt, milyen rideg minden. Ősi kövek nyomják össze ezt a kicsiny teret. Hol vagy, Uram? Hová tűnt szentséges tested? Hová tűnt gyötrött és fájdalomtól eltorzult arcod? Hol vagy, Uram, hogy bevilágítsd ezt a kemény kőboltozatot, amely áttörhetetlenként nehezedik e fojtott sírkamrára? Ó, Uram Jézus! Hová tűntél? Csak gyolcsaid vannak itt, és a Te szentséges tested nyoma.

A követ elmozdították vagy elmozdult? A testedet ellopták a sírból, vagy pedig…

Hová tűnt el halálod!?

Köszönöm, Uram, hogy a felkelő nap első sugara beszűrődik a megnyílt sírbolt bejáratán át. Bevilágítja kétségbeesett arcomat, lelkemet, életemet. Köszönöm, hogy eddig nem találtalak itt. Ámen.

Húsvét 2.: Az örömmel eltelt apostolok imája

Alleluja! Alleluja! Alleluja! Leborulunk előtted Mester, Jézus, drága Urunk! Fölfoghatatlan a Te jelenléted, a Te föltámadásod, a Te dicsőséged. Könyörögve kérünk, bocsáss meg, hogy mindaddig, amíg most meg nem jelentél közöttünk, nem értettünk semmit abból, amit három éven keresztül tanítottál nekünk. Bocsásd meg, hogy egész eddig a pillanatig, amíg most meg nem érintettük sebeidet, nem hittük, hogy feltámadsz, pedig Te megmondtad előre.

Ahogy a zsidóktól való félelem miatt bezártuk az ajtót, úgy a szemünk is zárva volt, és most, hogy a zárt ajtón át eljöttél közénk, megnyílt a szemünk és az elménk, hogy befogadjunk Téged, és végre megértsük mindazt, amit tanítottál. Igen, most már értjük, és mindnyájan megvalljuk: Te vagy a Krisztus, a Messiás, az élő Isten fia, Izrael Szentje, az Üdvözítő Király, akit az Atya küldött el üdvösségünkért.

Ó, drága Urunk, Jézus, valóban a Te békességed szálljon ránk! Adj erőt nekünk, adj bátorságot, küldj el minket, hogy minden ember előtt felmagasztaljuk Neved, hirdessük az örömhírt, és dicséretedet zengjük egész életünkben, teljes szívünkből, teljes erőnkkel, örökké! Ámen.

Húsvét 3.: A Jézus iránti szeretetét megvalló Simon Péter imája

„Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”

Igen, Uram, te tudod, hogy én, aki a tizenkettő közül mindig először szólottam, én, aki mindig a leghangosabb voltam, én, aki a kemény beszéded után hűséget vallottam, mondván: „Uram kihez mennénk…”, én, aki mindig meg akartalak óvni és emberi érvekkel visszatartani, és én, akit ezért „sátánnak” neveztél, én, Péter, szeretlek!

„Legeltesd bárányaimat!”

„Simon, János fia, szeretsz-e engem?”

Igen, Uram, te tudod, hogy én, aki a végletek embere vagyok, és azt mondtam: „ha meg is kell veled halnom, akkor sem…”, és én, aki mégis utána átkozódva és esküdözve háromszor megtagadtalak, én, Péter, szeretlek!

„Legeltesd juhaimat!”

„Simon, János fia, szeretsz-e engem?”

Uram, szomorú vagyok, hogy már harmadszor kérded, hogy szeretlek-e. Én, aki a tizenkettő közül a legutolsó, és a legbűnösebb vagyok, és én, akit mégis kiválasztottál, mondván: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat”, én téged, Uram, szeretlek. De te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek.

„Legeltesd juhaimat!”

Igen, Uram, legeltetem juhaid, de mutasd meg hogyan!

„Kövess engem!”

Uram, követlek! Szeretlek!

Húsvét 4.: Jézus juhainak imája

Drága Jézus, aki a jó pásztor vagy! Adj nekem csendességet, alázatot, hogy le tudjak mondani gőgömről, hogy meghalljam szavadat, és hallgatni tudjak Rád. Kérlek, adj engedelmességet, hogy le tudjak mondani önös vágyaimról, hogy követni tudjalak Téged.

Drága, jó Pásztor, ismerj fel engem is juhodnak, fogadj be nyájadba, szólj hozzám is, és az örök élet hűs forrásához terelj engem. Adj figyelmet és éberséget a szívembe, hogy soha ne vesszek el! Az igaz ösvényen vezess és védelmezz engem a te vessződdel és pásztorbotoddal, hogy senki se ragadjon el a kezedből. Hiszen ha Te, az Úr vagy az én pásztorom, nem szűkölködöm, mert zöldellő legelőkön adsz helyet, felüdíted lelkemet, mert nem félek semmi bajtól, mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Atya házában lakjam időtlen időkig, hiszen Te és az Atya egy vagytok. Ámen.

Húsvét 5.: Ima a távozó Mesterhez

Mester!

Ne menj! Gyermekek vagyunk még. Gyengék és elhagyottak nélküled.

Hogy tudnánk szeretni egymást? Hogy kérheted pont ezt? Hogy tudnánk úgy szeretni, ahogy Te szeretsz?

Erre senki sem képes! Hisz ismersz bennünket. Júdás most futott el.

Mester, maradj még! Nélküled semmik vagyunk. Ne hagyj minket magunkra!

Húsvét 6.: Szomorú imádság

Urunk!

Nyugtalan a szívünk, ha elmeneteledről beszélsz,

s Te azt mondod: „Ne nyugtalankodjék szívetek!”

Tele vagyunk félelemmel, ha arra gondolunk mi lesz, ha már nem leszel velünk,

s Te azt mondod: „Ne féljetek!”

Szomorúság és fájdalom van bennünk,

s Te azt mondod, az Atya Vigasztalót küld nekünk.

Zavartak és zaklatottak vagyunk,

s Te azt mondod: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek!”

Köszönjük, Urunk!

Szükségünk van rá!

Ámen

Urunk mennybemenetele: A Jézustól búcsúzó apostolok imája

Jézusunk!

Áldott légy azért, hogy velünk voltál!

Áldott légy azért, hogy tanítottál minket!

Áldott légy azért, hogy szenvedtél értünk!

Áldott légy azért, hogy legyőzted a halált!

Áldott légy azért, hogy megáldasz minket!

Áldott légy azért, hogy örömet adsz nekünk!

Áldunk és hirdetünk, mindenkinek, szüntelen, örökké!

Ámen

Húsvét 7.: Az egységre törekvők imája

Egység és szeretet. Szeretet és egység.

Ha Te mondod, Urunk, olyan közeli és egyszerű.

Ha mi mondjuk, Urunk, olyan távoli és bonyolult.

Egység és szeretet. Szeretet és egység.

Nélküled, Urunk, ezek csak elkoptatott szavak maradnak.

Veled, Urunk, élő valósággá válhatnak, beteljesülhetnek.

Hiszünk ebben. Hiszünk benned!

Szeress eggyé minket!

Ámen

Pünkösdvasárnap: Az Igazság Lelkére várakozók imája

Szentlélek! Te akkor is bennem és velem voltál, amikor nem is tudtam rólad. Te akkor is mellettem álltál, amikor azt hittem, mindenki elhagyott. Te akkor is bennem imádkoztál, amikor nem tudtam szólásra nyitni ajkamat.

Jöjj, és töltsd el szomjazó lelkem a te igazságod teljességével, és így vezess el a teljes szabadságra, mert ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Ámen.

Szentháromság vasárnapja: Ima a Szentháromsághoz

Áldott vagy, Szentháromságos Istenem, akire halandó szem nem tekinthet, aki leírhatatlan dicsőségben rejtőzöl, s aki mégis megvilágosítod szívünk szemét bölcsességed ajándékával, és lelkünk belső szobájában feltárod magadat számunkra. Áldalak téged, aki mindeneket fenntartasz! Hálát adok neked, hogy nem hízott bikák égő áldozatában leled tetszésed, hanem a szív töredelmében és az igazság cselekedeteiben. Amen.

Úrnapja: Ima mennyei kenyérért

Hálát adok neked, mert nálad mindig van kenyér számunkra, még ha nem is tudunk róla. Áldott legyél, Atyánk, akinek úgy tetszik, hogy megosszuk egymással kenyeredet. Áldunk téged, Jézus, aki tested kenyerével tápláltad tested tagjait. Kérünk, vezess ki minket a pusztába és add nekünk minden nap e mennyei kenyeret, mely megerősíti szívünket, az Országodba vivő hosszú úton. Amen.