A Sors Pecsétje
Magyarok Nagyasszonya! Drága Édesanyánk! Sugárzó tekénteted vesd most mireánk! Segéld meg árva magyari véredet S óvón emeld fölénk most segítő két kezed! Mérhetetlen a szenvedés, az ország veszőben! Árva tyúk sem kotlik már a likas teknyőben! Szent Szűvednek szerelmetes Fénye Legyen rongyos testünknek enyhülése! Könyörülj meg rajtunk egyetlen Anyánk, Hisz’ Tied utolsó szögig meggyalázott Hazánk! Szólj érettünk – esdve kérlek – pár jó szót Fiadnál, Segítse meg szeretett népét e végső csatánál, Mert az Idők mostan bevégeztettek, S a magyar sorsa pecsétet tesznek! Segítsen meg minket, e pecsét ne a halálé legyen, Hanem az életé, és ne kelljen féljen Az, ki tiszta szívéből Fényben él! Hisz’ tudod jól, a magyari ilyen nép! Szabadíts fel minket ezerév jármából, S ébreszd fel végre a magyart rémlő álmából! Magyarok Nagyasszonya! Drága Édesanyánk! Sugárzó tekénteted vesd most mireánk! Segítsd meg árva magyari véredet S ne hagyd pusztulni e végső időkben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése