2010. Adventi ima

Uram Jézus! te vagy az, kit a sötétségben bolyongó világ négyezer évig epedve várt. E négyezer év emlékezetét az adventi négy hét hajnalaiban üljük meg, a jámbor ősatyák buzgó óhajtásával könyörögve hozzád: Jöjj el, édes Üdvözítőnk! szabadíts ki a bűn rabságából, melybe többszörös ígéretünk után is megint visszaestünk! Tudjuk, hogy már itt az óra az álomból fölkelnünk, mert most közelebb vagyon a mi üdvösségünk. A tudatlanság és tévelygés éjjele elmúlt, az igazság napja feltűnt benned, Uram Jézus! Áraszd ránk kegyelmedet, hogy elvetvén a sötétség cselekedeteit, a világosság fegyvereibe öltözzünk; mint nappal tisztességesen járjunk, szeplőtelen érzéssel, irigykedés nélküli szeretetben. Ah mert te vagy az, ki egykor el fogsz jönni a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel, mikor jelek lesznek a napban és holdban és csillagokban, és a földön a népek szorongatása, a tenger zúgása és a habok fölháborodásakor; mikor elszáradnak az emberek azok félelme és várása miatt, mik az egész világra következnek. Te mondottad ezt, kinek beszédei az ég és föld elmúltával sem múlnak el.
Uram Jézus! tudjuk, hogy te vagy a világnak megígért váltsága, ki eljövendő valál, s így mást nem kell várnunk. Imádva ismerjük el isteni erődet, te vagy az, ki által a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztulnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik. Oszlasd el elménk vakságát, hogy tisztán láthassuk igazságod mennyei fényét; segítsd föl gyarlóságunkat, hogy utaidon ingadozás nélkül járhassunk; nyisd meg füleinket! hogy igédet mindenkor szívesen hallgassuk; tisztíts meg minket a vétek szennyétől; támaszd föl lelkünket, ha talán a bűn halálába süllyedett volna; add híven követnünk evangéliumodat, melyet üdvözítésünkre hirdetsz nekünk, kik isteni Fölséged előtt mindnyájan oly szegények vagyunk. Őrizz meg a könnyelműségtől, hogy ne legyünk ingadozó nádszálak, melyeket az indulatok szele mindenfelé hajt; ne keressük a kényelem megrontó puhaságait, hanem mint előköveted, Keresztelő Szent János, önmegtagadással, keresztjeink szíves elviselésével készítsünk Neked utat szíveinkbe.
Közel vagy, Uram, hozzánk, azért örvendünk benned mindenkor, igen örülünk, semmin sem aggódva, hanem minden imádságban és könyörgésben kéréseinket hálaadással terjesztjük isteni színed elé; hogy a te békességed, mely felülhalad minden értelmet, oltalmazza meg szíveinket és elménket tebenned, Uram Jézus Krisztus! kit a próféták megjövendöltek, kit a pusztában kiáltó szent hírnököd oly szívrendítve és alázatossággal hirdetett, arra sem tartva magát méltónak, hogy sarud kötelékét megoldja. Ő a bűnbánat keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára; add kegyelmedet, Uram Jézus! hogy kik a te szent keresztséged által új teremtmények lettünk, de lelkünk tiszta ártatlanságát bűneinkkel elvesztettük, töredelmes bűnbánat által méltólag elkészítsük utadat, egyenesekké tegyük ösvényeidet, betöltve minden hiányt, megalázva a kevélység minden hegyét, elegyengetve a gyarlóság minden göröngyeit, és szívünk darabos utait simákká téve: hogy megláthassunk és méltán elfogadhassunk téged, Isten Üdvözítőjét. Jöjj el, jöjj el, édes Üdvözítőnk, s maradj nálunk mindörökké. Ámen.


Megtérésért

Mutasd, Uram, irgalmadat,vigasztald véle szívemet!Engedd, hogy megtaláljalak,mert lelkem csak Terád eped!
Nézd, itt van amaz ember,kit rablók megrohantak,összetörtek, s mint a holtat,a Jerikói úton hagytak!
Kegyes Szamaritánusom,jöjj, hogy karod föltámogasson!És juhod vagyok: tévelygek elveszetten.Keress meg, vigy aklodba két kezedben!
Amint vágyol, tégy aként velem:csak Nálad itt maradjak mind ez életen!Dicsérve mindazok közt Téged,kik ott fenn Benned találtak öröklétet!(Szent Jeromos)


"Tartsatok bűnbánatot!"János felhívása örök érvényű. Az egyház átvette a bűnbánat szellemét. Állandóan ki vagyunk téve kísértésnek, magunkban hordozzuk a rosszra való hajlamot, és így vannak botlásaink. Számunkra a Messiás már eljött, jelen van, de mindig jön abban a formában, hogy bennünket is átalakít a maga képmására. Azonkívül nem tudjuk, mikor zárja le eljövetelével a történelem folyását, s azt sem tudjuk, hogy nekünk mikor kell megjelennünk előtte számadásra. Így a bűnbánat az állandó ébrenlétnek, az állandó készenlétnek is az eszköze.