Esti fohász

Én le fekszem én ágyamba,
testi földi koporsómba,
engem álom meg ne csaljon,
gonosz tőlem távol járjon.
Nincs rossz angyal,
nyújts kezet, Mária,
hogy menjek az Úr színe látogatására!
Én ki mennék ajtóm elejébe,
föltekintek napkeletre.
Ott láttam egy szép kicsi kápolnát,
kívül aranyos, belül irgalmas.
Ott sír Boldogságos Szűz Mária,
odamegy szent evangélista,
kérdé: Mit sírsz, mit sírsz, Szűzanyám Mária?
Hogyne sírnék, szent evangélista,
mikor az én áldott szent fiam három egész napja, hogy odavan!
Menj ki térdig vérbe, könyökig könyúbe,
Elé jön a te áldott szent Fiad!
Én ki megyek térdig vérbe, könyökig könnyűbe,
Elé jön az én áldott szent fiam.
Kérdé: Mit sír, mit sír édesanyám?
Hogyne sírnék, édes fiam,
mikor te három egész napja, hogy odavagy?
Két nap üldöznek, harmadik nap meg fogának,
a siralomhegyre ki vinnének, az oszlophoz meg kötöznek,
vaslándzsával csapdosnak, dühös nyálukkal köpdösnek.
Bizony, bizony, ki ezt megtanulja,
S elmondja pénteken háromszor nagyjába,
az Isten megőrzi lelkét gutaütéstől, ménkő ütéstől,
tűztől, víztől, hirtelen, véletlen haláltól,
az ördögnek hatalmától, pokolnak kínjától,
éhségtő, döghaláltól, szomorú változástól.
Szent János, ki megkeresztelte Jézust a Jordán vizébe,
légy oltalmunk, hogy győzhessük le az ördögi ellenséget,
az Atya, Fiú és a Szentlélek Isten által. Ámen.