2010. február 21., vasárnap

Imádság magamért!

Én édes Istenem, el fogom előtted beszélni szükségeimet, nem azért, mintha Te azokat nem tudnád, kinek szemei előtt mindenek ki vannak nyitva, hanem csak éppen azért, hogy midőn azokat zokogásaim és szívszorongatásom között elődbe adom, a te nagy irgalmasságod kívánságát inkább felgyullasszam magamban, és a te kegyelmedből megérdemelhessem azoknak orvosságát.

Engedd, Uram, megzabolázását tévelygő ítéletemnek, akaratomnak, belső indulataimnak és érzékenységemnek, nehogy ezek valaha megcsaljanak és elvonjanak azoktól, amik neked tetszenek. Add, Uram, hogy igazán megvessem a földi jókat, mértéktelenül ne keressem a becsületet: hanem tebenned legyen minden becsületem, igaz kincsem és szeplőtelen gyönyörködésem. Szabadíts meg ellenségeimnek minden kísértéseitől és ravaszságától, azoktól főképpen, melyek a jónak színe alatt lappanganak: nehogy talán az igazságot keresvén az igaz jótól messze essem.

Engedd, én Istenem, hogy az a hitem, melyet a te kegyelmedből érdemem fölött vettem, szüntelen meg tartassék és öregbedjék bennem. Világosítsd meg elmémet égi világoddal, hogy az isteni titkokat megfoghassam, és amiket felőled és egyetlenegy Fiadról hiszek, tökéletesebben értsem. Adj állandó reménységet, hogy magam erejéről éppen elfeledkezvén, minden gondjaimat a te szent gondviselésednek kebelébe helyezzem, s onnan várjak örök életet s annak elnyerésére szükséges eszközöket.

Öntsd szívembe a te szent szeretetedet, hogy téged tökéletesen: önmagadért, felebarátimat pedig teérted szeressem. Engedd meg, hogy az én akaratom egybe legyen kapcsolva szent akaratoddal. Gerjeszd föl szívemben a te dicsőségednek és felebarátimnak ösztönét. Helyezd szívembe a könyörületességet, hogy felebarátim nyomorúságain és fájdalmain könyörüljek, s azokat tehetségem szerint segíthessem. Adj engedelmes szívet, hogy a magam gondolatainak imádója ne legyek. Adj, Uram, buzgóságot is, hogy néked ne immel-ámmal, hanem serényen szolgáljak. Add, hogy magamra jó gondot viseljek, mindenfelé szemes legyek, hogy lelkemnek vesztét elkerülhessem és gondatlanságom miatt ne cselekedjem olyat, ami szent színed előtt kellemes nem volna.

Engedd meg, hogy akaratom szeresse az igazságot, hogy kinek-kinek megadjam az övét. Áldj meg az imádság ajándékával, hogy mindenekben a te dicsőségedet keresvén; néked, Uramnak, Istenemnek imádást, az angyaloknak és szenteknek illó tiszteletet adjak. Adj oly szívet, mely szüleimhez, kegyes elöljáróimhoz engedelmes, a velem jót tevőkhöz hálaadó, kedveseimhez édes, a cselekedetekben egyenes, a beszédben igaz. Adj erős és nagy szívet, mely téged keressen mindenben, a világi jókat éretted megvetni bátor legyen, ami fájdalmakat és nyomorúságokat rám adandasz, azokat örömest elszenvedje, s amit egyszer fölfog, azt véghez is vigye, mert a te szent Fiadnak szava ez: Aki mindvégig állhatatos lészen, üdvözülni fog.

Mérsékeld, Uram, kívánságaimat, hogy az undok és förtelmes dolgoknak még az árnyékától is fussak, a jókat kívánjam, testem ékesítésében fölül ne haladjam a módot. Engedd a józanságot, hogy mind ételemben, mind italomban mértéket tartsak. Áldj meg a tisztaság és szemérem erkölcsével, hogy testemet, a Szentlélek házát, tisztán és minden mocsok nélkül megtarthassam. Áldj meg kegyességgel is és szelídséggel, hogy a haragot és bosszút megzabolázhassam. Tégy alázatossá, hogy magam felől legcsekélyebb vélekedésben legyek, cselekedeteimben tisztességes, beszédeimben okos; hogy semmi se legyen bennem, ami szent fölségednek nem tetszenék.

Nyugodjanak rajtam, Uram, a Szentléleknek ajándékai: az okosság, az értelem, a tanács, a bátorság, a tudomány, az áhítatosság és a félelem lelke, hogy ezen ajándékokkal tökéletes legyek minden erkölcsben. Más ajándékaidból pedig, melyek nélkül ellehetnék, azokat engedd énnekem, melyek a lelkem üdvösségével s a te szent akaratod beteljesítésével éppen nem ellenkeznek. Engedd, hogy azon ajándékaiddal ne magamat, hanem tégedet keresselek. Áldj meg az állhatatosság ajándékával is, hogy mind holtomig, mind holtom után tebenned megmaradjak. Engedd meg, Uram, hogy úgy éljek, hogy bátran mondhassam a te apostoloddal: Kívánok feloszlani és a Krisztussal lenni.

Adj, Uram, halálom óráján benső világosságot, hogy a késztető világnak lépés veszőit elkerülhessem. Öntsd szívembe az örökkévalóknak szeretetét, hogy e mulandókat örömest megvessem. Add akaratomnak valóságos megegyezését a te szent akaratoddal. Vedd el végre énrólam, szegény szolgádról mindazt, ami a keresztényi tökéletességről akármi módon más útra vihetne. Adj, Uram, én Istenem, hathatós segítségeket a szent életre és a szerencsés halálra.

Ezek, én édes Istenem, kéréseim, ezek az én mindennapi kívánságaim; alázatos szívvel kérem, hogy irgalmasan teljesítsed nemcsak énbennem, hanem minden felebarátomban; hogy ezen a világon mindenkor tegyünk szent Fölségednek, a másvilágon pedig a te szent színed látásában örökké gyönyörködhessünk.

Ámen.

2010. február 17., szerda

Ima a Szentlélek 7 ajándékáért!


Szent Bonaventura:


Ima a Szentlélek hét ajándékáért



Kérjük kegyelmes Atyánkat, általad, értünk emberré lett,
keresztre feszített és megdicsőült egyszülött Fia által, hogy
árassza belénk a hét ajándék Szentlelkét, aki minden
teljességével rajta nyugodott.
Add meg nekünk a bölcsesség lelkét, hogy az élet fájának,
aki Te vagy igazában, gyümölcsét, éltet ízét megízleljük;
az értelem ajándékát, hogy elménk látása megvilágosodjék;
a tanács ajándékát, hogy nyomdokaidon a helyes ösvényre
lépjünk útjainkban;
az erősség ajándékát, hogy támadó ellenségeink zaklatását
erőtlenné tegyük;
a tudomány ajándékát, hogy a jó és rossz
megkülönböztetéséhez kellő szent tudománnyal beteljünk;
a jámborság adományát, hogy az irgalom indulatát
magunkra vegyük;
az istenfélelem ajándékát, hogy elkerüljünk minden rosszat,
mély tisztelettel megnyugodjunk örök Fölséged
végzésében.
Azt akartad, hogy ezeket kérjük abban a szent
imádságban, amelyre bennünket tanítottál. Kérünk, hadd
nyerjük el most is szent kereszted által mindezt szentséges
Neved dicsőségére, akinek az Atyával és Szentlélekkel
együtt tisztelet és dicsőség, hálaadás, tisztesség és hatalom
mindörökkön-örökké. Ámen

Négy ima egy helyen!

Szent Rita

EGY MEGHALLGATOTT IMÁDSÁG

Erőt kértem az Úrtól,
s Ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott,
melyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat adott,
és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot,
és Isten veszélyeket adott,
melyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket,
akiken segítsek.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem -
és mindent megkaptam,
amire szükségem volt!
Imádságom meghallgatásra talált.



A szeretet imája

Gyönyörű álmot osztunk meg egymással – olyan álmot, amelyben boldogság élni. Ebben az álomban csodálatosan napsütötte, meleg nap van. Madarak dalolnak, szellő susog, egy kis patak csörgedez. Elindulsz a patak felé. Partján egy öregember meditál, és látod, hogy a fejéből színpompás, csodás fény árad. Megpróbálsz csöndben maradni, hogy ne zavard, de ő észrevesz, és kinyitja szemét. Derű és szeretet árad pillantásából. Megkérdezed, hogyan sugározza azt a csodás fényt. Megkéred tanítsa meg neked is. Azt válaszolja, hogy sok-sok évvel ezelőtt ő is erre kérte mesterét. Az öregember elkezdi mesélni az életét. „A mesterem megnyitotta mellét, kivette szívét, majd a szívéből csodálatos láng tört elő. Aztán megnyitotta az én mellemet is, kivette szívemet, és egy kis lángocskát helyezett bele. Visszatette mellkasomba szívemet, és mikor már bennem volt, hatalmas szeretet áradt szét bennem, mert az a láng, amit a szívembe zárt, saját szeretete volt. A láng növekedett szívemben, míg nagy-nagy tűz nem lett belőle – tűz, amely nem éget, de megtisztít mindent, amihez hozzáér. Ez a tűz megérintette testem minden sejtjét, és a sejtek viszontszerettek. Eggyé váltam a testemmel, de szeretetem egyre nőtt. A tűz megérintette minden érzelmemet, és azok erős kitartó szeretetté változtak. És minden feltétel nélkül szerettem magamat. Ám a tűz tovább égett, és szeretetemet meg kellett osztanom másokkal. Elhatároztam, hogy szeretetem egy-egy apró darabját szétosztom a fáknak, és a fák viszontszerettek, és én eggyé váltam a fákkal, de szeretetem nem csökkent, hanem egyre nőtt. Szeretetemet szétosztottam a virágok között, adtam belőle a füveknek, földnek. A virágok, a füvek és a föld viszontszerettek, és mi eggyé váltunk. És a szeretetem egyre nőtt, és én szerettem minden földön élő állatot. Azok válaszoltak szeretetemre, és eggyé váltunk. De a szerettetem csak nőttön-nőtt. Szeretetemet akkor szétosztottam a kristályok között. Kaptak belőle a kövek, a homokszemek, a fémek. Mind viszonozták szeretetemet, és én eggyé váltam velük. Aztán szeretetemet szétosztottam a víznek, az óceánnak a folyónak és esőnek és a hónak. Viszonozták szeretetemet, és eggyé váltunk. És a szeretetem csak egyre nőtt. Megosztottam szeretetemet a levegővel, a széllel. Testemből valónak éreztem a földet, a szelet, az óceánt, a természetet, és a szeretetem csak nőtt, egyre nőtt. Felnéztem az égre, a Napba, a csillagokra, és szétküldtem szeretetemet a csillagoknak, a napnak, és a Holdnak. Ők visszasugározták szeretetemet, és én eggyé váltam a Holddal, a Nappal, és a csillagokkal, a szeretetem pedig csak nőtt. Aztán minden embernek adtam a szeretetemből, és eggyé váltam az egész emberiséggel. Akárhová mentem, akárkivel találkoztam, az ő szemükkel láttam magam, mert részese vagyok mindennek, mert szeretek.”

Az öregember most megnyitja saját mellét, kiveszi a szívét, amely gyönyörű színnel ragyog, és a szívedbe helyezni a lángot. És most az a szeretet benned ég. Most már te is egy vagy a széllel, a vízzel, a csillagokkal, az egész természettel, az állatokkal , és egy vagy minden emberrel. Érzed a szíved lángjából fakadó melegséget. Fejedből gyönyörűséges, színes fény árad. A szeretet fényét sugározod, és így imádkozol:

„Köszönöm világ teremtője az életet, amit ajándékba kaptam tőled. Köszönöm, hogy mindent megadtál nekem, amire igazán szükségem van. Köszönöm, hogy ilyen gyönyörű testben élhetek, és ilyen csodálatos szellemem van. Köszönöm, hogy minden szereteteddel bennem élsz, tiszta végtelen lélek, meleg és sugárzó fény. Köszönöm, hogy szavaimat, szememet, szívemet használod, hogy megosztod velem szeretetedet, bárhová is menjek. Szeretlek annak, aki vagy, és mivel engem is te teremtettél, önmagam is olyannak szeretem, amilyen vagyok. Segíts, hogy megmaradjon a szeretet és a békesség szívemben, hogy új életet kezdhessek, hogy a további életemben szeretetben legyen részem. Ámen.

A szabadság imája

Ma, Világmindenség Teremtője, kérünk, csatlakozz hozzánk, és oszd meg velünk a szeretet áldozatát.

Tudjuk, hogy a valódi neved Szeretet, hogy szoros egységben vagyunk veled, ugyanaz a rezgésünk, ugyanaz a frekvenciánk, mint a tiéd, mert te vagy az egyetlen létező az univerzumban.

Segíts nekünk, hogy olyanok lehessünk, mint te, szeressük az életet, legyünk az élet, legyünk a szeretet. Segíts, hogy úgy szerethessünk, miként te szeretsz, feltételek, kivételezés, elvárások, kötelezettség, és ítélkezés nélkül. Segíts szeretnünk, és segíts, hogy elfogadjuk magunkat ítélkezés nélkül, mert ha megítéljük önmagunkat, bűnösnek találtatunk, és bűnhődnünk kell.

Segíts, hogy feltétel nélkül szerethessünk mindent, amit alkottál, különösen a körülöttünk élő embereket – a rokonainkat, és azokat, akiket nagyon próbálunk szeretni. Mert ha elutasítjuk őket, akkor magunkat is elutasítjuk, és ha elutasítjuk magunkat, elutasítunk téged.

Segíts, hogy mindenféle feltétel nélkül olyannak szeressünk másokat, amilyenek. Segíts elfogadni őket olyannak amilyenek, mert ha ítélkezünk felőlük, bűnösnek találjuk őket, elítéljük, és meg kell büntetnünk őket.

Ma tisztítsd meg a szívünket a benne lévő érzelmi méregtől, szabadítsd meg szellemünket minden ítélettől, hogy teljes békességben és szeretetben tudjunk élni. Ma különleges nap van. Ma megnyitjuk szívünket a szeretet előtt, hogy így szólhassunk egymáshoz őszintén, és félelem nélkül: „Szeretlek”. Ma neked ajánljuk magunkat. Jer hozzánk, használd a hangunkat, használd a szemünket, használd a kezünket, használ a szívünket, hogy osztozhassunk mindenkivel a szeretetben. Ma, Teremtőnk, segíts olyannak lennünk, mint te vagy, Köszönünk mindent, amit ezen a napon kapunk, különösen a szabadságot, hogy olyanok lehetünk, amilyenek valójában vagyunk. Ámen.

Assisi Szent Ferenc: Te vagy



Te vagy a szentséges, Úristen, az egyetlen, aki csodákat művelsz.
Te vagy az erős, te vagy a nagy, te vagy a fölséges.
Te vagy a mindenható király, szentséges Atyánk, mennynek és földnek
királya.
Te vagy a jóság, te vagy minden jóság, te vagy a legfőbb jóság, az Úr, az
élő és igaz Isten.
Te vagy a szeretet, te vagy a bölcsesség, te vagy az alázatosság, te vagy
a béketűrés.
Te vagy a biztonság, te vagy a megnyugvás, te vagy az öröm és a vigasság.
Te vagy az igazság és mértékletesség, te vagy a mindeneknek elégséges
gazdagság.
Te vagy a szépség, te vagy a gyöngédség.
Te vagy a mi védelmezőnk, te vagy a mi őrállónk és oltalmazónk.
Te vagy az erősség, te vagy az enyhülés.
Te vagy a mi reményünk, te vagy a mi hitünk, te vagy a mi nagy édességünk.
Te vagy a mi örök életünk, nagy és csodálatos Úr, mindenható Isten,
irgalmas Megváltónk.Ámen

Fohászok!




Antoine de Saint-Exupéry: Fohász



Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!



ISTENEM, KÖSZÖNÖM


Istenem, köszönöm mindazt, amit adtál,

Az éjt, a pihenést, a sok-sok szenvedést.

Köszönöm, amiért tűrni tanítottál,

A szenvedéseket, amit a vállamra raktál.

Köszönöm az életet, ami eddig tartott,

Köszönöm a békét, a sok lelki harcot.

Köszönöm, jó Atyám, hogy lelkem hozzád vágyik,
Add, hogy erőm legyen egészen hazáig.

Köszönöm a látást, a két szememet,

Melyet fogjon le egykor a Te szent kezed.

Köszönöm az értelmet, a szót, a hallást,

Köszönöm az Igét, Krisztust, a vallást.

Köszönöm azt is,hogy szeretlek téged,

Köszönöm, hogy hívő fohászom megérted.

Köszönöm, hogy meghallod a jajkiáltást,

Köszönöm a sok megbocsátást.

Sajnos bűnös vagyok, egyre csak vétkezem,

Add szent kegyelmedet, hogy csak a jót tegyem.

Ha Te nem vagy velem, én csak koldus vagyok,

De így, veled, gazdag, nagyon gazdag vagyok.

Minden Tetőled van, és minden Teáltalad,

Csak egy legyen utam: a hit és az alázat.

Uram! Ezen úton vezesd a lelkemet.

Köszönöm, hogy szereted a megtért gyermekeket.

Atyám! Bár a földön nincsen rá érdemem,

Tedd meg Szent Fiad, Jézusom nevében.

Drága, jó Szűzanyám, szólj az érdekemben,

Hogy veled lehessek egykor a mennyekben.

Ámen.

2010. február 16., kedd

Kárpátaljai Miatyánk


Szőlössy Tibor:

Kárpátaljai Miatyánk
(Técső)


Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, bocsáss meg nékünk, mert kételkedtünk. Nem abban, hogy vagy-e egyáltalán, hanem azért, hogy oly messzire kerülvén egymástól ki mertük mondani, meg mertük kérdezni egymástól és magunktól: Atyánk, miért hagytál el minket? Miért csuktad össze pilláidat ránk letekintvén, megfosztva minket hitet éltető szemeid fényétől és melegétől? Bocsásd meg, mert mi hagytunk el Téged. Te ezt tudod, de lelki megnyugtatásunkért, gyónásként hadd mondjuk:
Atyánk, a sátán kerített hatalmába minket, elrabolta mindenünket, egyik kezünkben kenyeret tartottunk, a másikkal fedelet magunk és szeretteink fölé - ennyit hagyott meg nekünk. Gyarló emberként féltünk imára kulcsolni kezeinket, mert elejtvén valamelyiket - megsemmisülünk.
Szenteltessék meg a Te neved, mert reménytelenségbe tiport évtizedeinkben neveddel tettük elviselhetővé testi-lelki fájdalmainkat, vágyva-remélve országod eljöttét.
Ne vádolj minket türelmetlenséggel, de legyen meg a Te akaratod már ma, amint a mennyekben, úgy a földön is. A mindenség végtelenjében földi létünk. pillanatnyi: add meg hát Atyánk, hogy élni akarásunkat a Te akaratod tegye elviselhetővé.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma és holnap is. Add, hogy búzánkat anyaföldünkbe vethessük, kenyerünket anyanyelvünkön nevezhessük. Adj biztató kitartást, hogy ne süllyedjünk a napi küzdelmek kilátástalanságába, hogy feléd fordíthassuk kérges tenyerünket és érdes lelkünket, hogy legyen bátorságunk és időnk Téged kérni: bocsásd meg vétkeinket, taníts meg újra, hogy őszintén valljuk és tegyük: mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Mi, akik végigszenvedtük a poklok éveit, hova vétkek kényszerítettek vétkezni, kérünk: adj erőt és időt megbocsátani embereknek, nemzeteknek, évtizedeknek.
És ne vígy minket a kísértésbe, hogy elégedettek legyünk magunkkal, ne engedd, hogy sanyargatóink szenvedéseit látva-hallva, a bosszú bódulatába zárkózva kárörvendjünk.
Szabadíts meg a gonosztól, mely itt van közöttünk felöltvén az anyagiasság és önimádat csábító palástját.
Bízva és reménykedve fordulunk most és mindig Hozzád: tarts meg szülőföldünkön, emelj fel magadhoz, add meg Atyánk, hogy kegyességed tanúi és részesei legyünk, mert Tiéd az Ország, a Hatalom és a Dicsőség most és mindörökké.
Ámen

2010. február 13., szombat

Nagycsütörtöktől Húsvéti időig


Nagycsütörtök: Egy tanítvány imája


Leereszkedtél hozzám.

Szemembe nézel.

Talán utoljára látlak. Talán utoljára érzékelem: tökéletesen ismersz. Tudod, ki vagyok, mi van bennem.

Te szolgálsz engem: az alázat és a szegénység teljessége!

Milyen hatalom kell ahhoz Istennek, hogy a szeretet benne ne legyen leereszkedés! Ez a hatalom kifürkészhetetlen misztérium! Te kinyilatkoztatod ezt nekem, amikor megmosod lábamat, tettetés vagy hamis alázatosság nélkül.

E megragadhatatlan gesztus által megsejtem: hogyan szeret Isten…



Húsvéti vigilia: A sziklasír imája


Én voltam az egyetlen tanúd, Uram! Én vagyok az egyetlen őrzője titkaidnak. Én, a sivár, a kemény, az érdes külsejű lettem megajándékozva egyedül, hogy beavass misztériumod teljességébe.

Mégis, ha bárki kérdezi, hogyan történt, azt mondom neki: nem tudom. Miért? Mert nem a külsőm látott téged, hanem a szívem tapasztalt meg. Így én is föltámadtam. Köszönöm!



Húsvétvasárnap: Mária Magdolna imája


Drága Úr Jézus! Milyen sötét van itt, milyen rideg minden. Ősi kövek nyomják össze ezt a kicsiny teret. Hol vagy, Uram? Hová tűnt szentséges tested? Hová tűnt gyötrött és fájdalomtól eltorzult arcod? Hol vagy, Uram, hogy bevilágítsd ezt a kemény kőboltozatot, amely áttörhetetlenként nehezedik e fojtott sírkamrára? Ó, Uram Jézus! Hová tűntél? Csak gyolcsaid vannak itt, és a Te szentséges tested nyoma.

A követ elmozdították vagy elmozdult? A testedet ellopták a sírból, vagy pedig…

Hová tűnt el halálod!?

Köszönöm, Uram, hogy a felkelő nap első sugara beszűrődik a megnyílt sírbolt bejáratán át. Bevilágítja kétségbeesett arcomat, lelkemet, életemet. Köszönöm, hogy eddig nem találtalak itt. Ámen.



Húsvét 2.: Az örömmel eltelt apostolok imája


Alleluja! Alleluja! Alleluja! Leborulunk előtted Mester, Jézus, drága Urunk! Fölfoghatatlan a Te jelenléted, a Te föltámadásod, a Te dicsőséged. Könyörögve kérünk, bocsáss meg, hogy mindaddig, amíg most meg nem jelentél közöttünk, nem értettünk semmit abból, amit három éven keresztül tanítottál nekünk. Bocsásd meg, hogy egész eddig a pillanatig, amíg most meg nem érintettük sebeidet, nem hittük, hogy feltámadsz, pedig Te megmondtad előre.

Ahogy a zsidóktól való félelem miatt bezártuk az ajtót, úgy a szemünk is zárva volt, és most, hogy a zárt ajtón át eljöttél közénk, megnyílt a szemünk és az elménk, hogy befogadjunk Téged, és végre megértsük mindazt, amit tanítottál. Igen, most már értjük, és mindnyájan megvalljuk: Te vagy a Krisztus, a Messiás, az élő Isten fia, Izrael Szentje, az Üdvözítő Király, akit az Atya küldött el üdvösségünkért.

Ó, drága Urunk, Jézus, valóban a Te békességed szálljon ránk! Adj erőt nekünk, adj bátorságot, küldj el minket, hogy minden ember előtt felmagasztaljuk Neved, hirdessük az örömhírt, és dicséretedet zengjük egész életünkben, teljes szívünkből, teljes erőnkkel, örökké! Ámen.



Húsvét 3.: A Jézus iránti szeretetét megvalló Simon Péter imája


„Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?”

Igen, Uram, te tudod, hogy én, aki a tizenkettő közül mindig először szólottam, én, aki mindig a leghangosabb voltam, én, aki a kemény beszéded után hűséget vallottam, mondván: „Uram kihez mennénk…”, én, aki mindig meg akartalak óvni és emberi érvekkel visszatartani, és én, akit ezért „sátánnak” neveztél, én, Péter, szeretlek!

„Legeltesd bárányaimat!”

„Simon, János fia, szeretsz-e engem?”

Igen, Uram, te tudod, hogy én, aki a végletek embere vagyok, és azt mondtam: „ha meg is kell veled halnom, akkor sem…”, és én, aki mégis utána átkozódva és esküdözve háromszor megtagadtalak, én, Péter, szeretlek!

„Legeltesd juhaimat!”

„Simon, János fia, szeretsz-e engem?”

Uram, szomorú vagyok, hogy már harmadszor kérded, hogy szeretlek-e. Én, aki a tizenkettő közül a legutolsó, és a legbűnösebb vagyok, és én, akit mégis kiválasztottál, mondván: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat”, én téged, Uram, szeretlek. De te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek.

„Legeltesd juhaimat!”

Igen, Uram, legeltetem juhaid, de mutasd meg hogyan!

„Kövess engem!”

Uram, követlek! Szeretlek!



Húsvét 4.: Jézus juhainak imája


Drága Jézus, aki a jó pásztor vagy! Adj nekem csendességet, alázatot, hogy le tudjak mondani gőgömről, hogy meghalljam szavadat, és hallgatni tudjak Rád. Kérlek, adj engedelmességet, hogy le tudjak mondani önös vágyaimról, hogy követni tudjalak Téged.

Drága, jó Pásztor, ismerj fel engem is juhodnak, fogadj be nyájadba, szólj hozzám is, és az örök élet hűs forrásához terelj engem. Adj figyelmet és éberséget a szívembe, hogy soha ne vesszek el! Az igaz ösvényen vezess és védelmezz engem a te vessződdel és pásztorbotoddal, hogy senki se ragadjon el a kezedből. Hiszen ha Te, az Úr vagy az én pásztorom, nem szűkölködöm, mert zöldellő legelőkön adsz helyet, felüdíted lelkemet, mert nem félek semmi bajtól, mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Atya házában lakjam időtlen időkig, hiszen Te és az Atya egy vagytok. Ámen.



Húsvét 5.: Ima a távozó Mesterhez


Mester!

Ne menj! Gyermekek vagyunk még. Gyengék és elhagyottak nélküled.

Hogy tudnánk szeretni egymást? Hogy kérheted pont ezt? Hogy tudnánk úgy szeretni, ahogy Te szeretsz?

Erre senki sem képes! Hisz ismersz bennünket. Júdás most futott el.

Mester, maradj még! Nélküled semmik vagyunk. Ne hagyj minket magunkra!



Húsvét 6.: Szomorú imádság


Urunk!

Nyugtalan a szívünk, ha elmeneteledről beszélsz,

s Te azt mondod: „Ne nyugtalankodjék szívetek!”

Tele vagyunk félelemmel, ha arra gondolunk mi lesz, ha már nem leszel velünk,

s Te azt mondod: „Ne féljetek!”

Szomorúság és fájdalom van bennünk,

s Te azt mondod, az Atya Vigasztalót küld nekünk.

Zavartak és zaklatottak vagyunk,

s Te azt mondod: „Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek!”

Köszönjük, Urunk!

Szükségünk van rá!

Ámen




Urunk mennybemenetele: A Jézustól búcsúzó apostolok imája


Jézusunk!

Áldott légy azért, hogy velünk voltál!

Áldott légy azért, hogy tanítottál minket!

Áldott légy azért, hogy szenvedtél értünk!

Áldott légy azért, hogy legyőzted a halált!

Áldott légy azért, hogy megáldasz minket!

Áldott légy azért, hogy örömet adsz nekünk!

Áldunk és hirdetünk, mindenkinek, szüntelen, örökké!

Ámen



Húsvét 7.: Az egységre törekvők imája


Egység és szeretet. Szeretet és egység.

Ha Te mondod, Urunk, olyan közeli és egyszerű.

Ha mi mondjuk, Urunk, olyan távoli és bonyolult.


Egység és szeretet. Szeretet és egység.

Nélküled, Urunk, ezek csak elkoptatott szavak maradnak.

Veled, Urunk, élő valósággá válhatnak, beteljesülhetnek.

Hiszünk ebben. Hiszünk benned!

Szeress eggyé minket!

Ámen



Pünkösdvasárnap: Az Igazság Lelkére várakozók imája


Szentlélek! Te akkor is bennem és velem voltál, amikor nem is tudtam rólad. Te akkor is mellettem álltál, amikor azt hittem, mindenki elhagyott. Te akkor is bennem imádkoztál, amikor nem tudtam szólásra nyitni ajkamat.

Jöjj, és töltsd el szomjazó lelkem a te igazságod teljességével, és így vezess el a teljes szabadságra, mert ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Ámen.




Szentháromság vasárnapja: Ima a Szentháromsághoz


Áldott vagy, Szentháromságos Istenem, akire halandó szem nem tekinthet, aki leírhatatlan dicsőségben rejtőzöl, s aki mégis megvilágosítod szívünk szemét bölcsességed ajándékával, és lelkünk belső szobájában feltárod magadat számunkra. Áldalak téged, aki mindeneket fenntartasz! Hálát adok neked, hogy nem hízott bikák égő áldozatában leled tetszésed, hanem a szív töredelmében és az igazság cselekedeteiben. Amen.




Úrnapja: Ima mennyei kenyérért


Hálát adok neked, mert nálad mindig van kenyér számunkra, még ha nem is tudunk róla. Áldott legyél, Atyánk, akinek úgy tetszik, hogy megosszuk egymással kenyeredet. Áldunk téged, Jézus, aki tested kenyerével tápláltad tested tagjait. Kérünk, vezess ki minket a pusztába és add nekünk minden nap e mennyei kenyeret, mely megerősíti szívünket, az Országodba vivő hosszú úton. Amen.



Ima a papokért!


Mindenható Isten! Te elküldted Fiadat a világba, hogy Megváltónk és örök főpapunk legyen, és kiárasztottad a Szentlelket, hogy működjön Egyházadban.

Kérünk, erősítsd és vezesd az életszentség útján püspökeinket és papjainkat, akikkel megajándékoztad Egyházadat! Ébressz papi hivatásokat!

Adj bátorságot fiataljainknak, hogy igent mondjanak hívásodra, és állhatatosak maradjanak küldetésükben! Adj lendületet, energiát és áldozatkészséget papjaidnak! Add, hogy a világi hívők imával és tettekkel segítsék lelkipásztoraikat és egymást a Hozzád vezető úton! Vezesd családjainkat és közösségeinket a hit, a remény, a szeretet és az egység hiteles megélésének útján, hogy életük példájával sokakat Hozzád vonzzanak!

Szentséges Szűz Mária, Egyházunk Anyja, Vianney Szent János, a papok védőszentje és Istennek minden szentjei! Támogassátok imáinkat hathatós közbenjárásotokkal, hogy az Egyház a Szentlélek segítségével, a papok és a hívek életszentsége által megújuljon, s így egyre tökéletesebben tölthesse be hivatását a lelkek üdvösségének munkálásában!

Ámen.